Quileute-ok:

A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni. És egészen a Jégkorszakig vezet vissza a történetük.

A Quileute dialektus a Chimakuan nyelvi családfa részét képezi.

A Quileute-ek tengeri emlősökre vadásztak és halásztak.  Bálna és fókavadászok voltak.
Olyan cédrusfa kenukat építettek, amik képesek voltak 6000 font súlyt is szállítani.
Ezenkívül rendívül jól szőttek ruhákat és készítettek fonott kosarakat.Amikkel kereskedni is tudtak.

Kapcsolatot tartottak a szellemvilággal. A fiatalok keresték a saját "őrhatalmukat" vagyis a szellemüket. Sokféle szertartásuk volt pl.: lazacszertartás, simmilarítus volt, amiben a szellemeket célozták meg.

Egészen 1792-ig, a Quileutek nem találkoztak sápadt arcúakkal, vagyis fehérekkel. Akkor az amerikai Robert Gray kapitány fedezte fel őket és kezdett velük kereskedelmet.

Az agresszív föld-éhes telepesek az 1830-as években érkeztek meg a területekre.

1856. január 25-én írták alá a megállapodást a How-yak és két segédje az Olimpia félszigeten:

800.000 hold területről mondtak le a Quillayute folyó medernél, ill. erdőkről stb.
Cserébe a megállapodás jogokat nyújtott nekik a vadászatra, halászatra és az ősi szertartásaik gyakorlására illetve gyűlésekre. Ráadásul egészségügyi ellátást és tanittatást igértek nekik.
A dokumentumban kijelölték a rezervátumot Taolah-ban, de ezt ők megtagadták. Mindazonáltal a Quileute territórium olyan messze volt, hogy a kikötést nem hajtották végre.

1882-ben megindult a szociális hajlam... A.W Smith tanár iskolát nyitott és elkezdődött a tanításuk.

1889-ben az elnök Benjamin Harrison, egy négyzet-mérföldes foglalást a La Push-ban, aminek akkor 252 lakója volt. És ugyanebben az évben, egy telepes felgyújtott 26 házat, mert megakarta szerezni a területet.

Ez a tett 1904. március 4-én arra ösztönözte az indián ügyek biztosát, hogy kijelentse a Quileutek a kiválasztott földjuttatásokat megkapják, ahogy azt a régi megállapodásban is megfogalmaztak.

1936-ban pedig kiadtak szabályokat:
a hitelrendszerről, a szakképzésről, szervezetekhez való csatlakozásról stb.

A mai Quileute-k:

A modern Quileute emberek halászatból és naplóvezetésből keresik a megélhetésüket. Ráadásul a
foglalásban, majdnem 600 hold bizalmi földet birtokolnak.

A törzs kormányzó testülete a Quileute Tribal Council. A tanács gyakorolja a hatalmakat:
# ...veto bármilyen eladások, természet, haszonbérlet vagy másik teher törzsi
földek,
# eltulajdonításokat hagy jóvá és tanácsot ad rájuk,
# adókat és licencdíjakat gyűjt és sorozza őket,
# rendeleteket hajt végre látogatókkal, birtokháborítókkal foglalkozik, és törzsi tagságokkal,
és
# működtet egy törzsi bíróságot és a közrendet is ők tartják fennt.

A magányos patak
bolto, egy postahivatal és RV parko van a városban. Egy kicsi múzeum és
irodák is vannak az öreg falusias városban.

Quileute Dayst - napokat július közepén évenként egyszer rendezik meg La Pushnál. Az eseményen egyesül a törzs
és az ünneplés olyan kulturális hagyományokat foglal magába, mint a lazac sütés és művészetek & mesterségkijelzők,(?) egy
modern kicsi-város ünnepe ez.

Érdekesség:

Wendy Chuck jelmeztervező még Seattle-be is elutazott, hogy indiánokat fényképezzen, mégis Solomon Rimble, a Jacob barátját játszó quileute indián színész volt az, akinek a kosztümcsapat a legértékesebb tanácsokat köszönheti. ,,Csak ámultam és bámultam: olyan volt a fiú, mint egy antropológus. Beszélte a quileute nyelvet, és saját készítésű dobján indián dalokta komponált. A quileute törzs nehéz anyagi helyzetben van. A srácok főleg pecázással meg bandázással ütik el az időt. Pólóikon büszke jelszavakat viselnek-vannak, akik maguk vasalják rá ruháikra az indián öntudat és a hip-hop kultúra keveredését jelző szlogeneket, vagy éppen őseik puskás-paripás fényképét.

Vámpírok

A kísértetek és démonokok egész hatalmas, sötét birodalmában nincs még egy olyan szörnyű, annyira gyűlölt és rettegett lény, mely ugyanakkor mégis oly félelmetes vonzerővel bír, mint a vámpír. E lény maga ugyan se nem kísértet, se nem démon, mégis részesedik ezek sötét természetéből, és rendelkezik mindkettő rejtélyes és hátborzongató tulajdonságaival.

-Montague Summers tisztelendő

Ha létezik egyáltalán kellő számú tanúbizonysággal alátámasztott beszámoló, hát a vámpírokról szóló ilyen. Nem hiányzik semmi. Hivatalos jelentések, közismert személyek-orvosok,papok,rendőrbírák-eskü alatt tett,írásbeli nyilatkozatai: egyetlen jogász sem kívánhat ennél meggyőzőbb bizonyítékokat. És mégis, ugyan ki hisz a vámpírokban?

-Rousseau

A rettegett Vámpír meséje sokezer évvel Karl Franz uralkodása, és ezer évvel Sigmar eljövetele és a Birodalom megalapítása előtt kezdődik. Az eredetet Nehekhara sivatagában találni, amely mára halott sivatag és az emberek Holtak földjének nevezik, az Elfek Tar Uritharhainnak, a Törpék khazalid nyelvén Grimaz-Ankor a szó erre.

A leghatalmasabb város Nehekharanban Khemri volt, mely fölött Nagash papkirály uralkodott. Nagash bátyja meggyilkolása után került hatalomra, és ő volt az első, aki lerakta a ma nekromanciaként ismert mágiatan alapköveit. Tudását arra használta, hogy holtakból sereget kovácsoljon és megszerezze Khemri trónját. Azonban még ezzel a mágiával sem tudta elérni az igazi halhatatlanságot, mivel teste mindegyre öregedett és sorvadt.

Hogy összefogja a szükséges sötét energiákat, a renegát papkirály egy monolitikus fekete piramis kivitelezését kezdte meg, amely mellett még a leghatalmasabb sírok is eltörpültek.

A többi papkirály félte Nagasht- gyanúsnak találták hosszú életét és tudták, hogy túl hatalmassá vált. Hamarosan Nagash le akarta igázni őket. A Lahmiaból való Lahmizzar herceg összegyűjtött más nemeseket egy titkos tanácskozásra és úgy döntöttek, hogy egyesítik erőiket Nagash ellen.

Nagash az új emlékművébe bújt, s Lahmizzar herceg gárdistákat állított köré, hogy megvárják az elkerülhetetlen megadást- ám Nagashnak más tervei voltak. A Fekete Piramis Khemri Nekropoliszának szívében épült és azon az éjjelen Nagash sötét erőit használta, hogy életre hívjon egy hatalmas légiót csontváz harcosokból. Századokkal ezelőtt eltemetett katonák és királyok keltek ki nyughelyeikből és harcoltak tulajdon utódaik ellen. Nagash vezette őket és a bátor lahmianiak szívébe félelem férkőzött, amint az egy csontokból készült szekéren hajtott serege élén.

A meglepetésszerű támadásban akkor sok bátor harcos veszett oda, de Khemri emberei olyannyira elborzadtak az Élőholt seregtől, hogy egyesültek az összegyűlt királyokkal és Nagash ellen indultak. A következő csatában Nagashmaga ölte meg Lahmizzart, de fia kegyetlen harcot vívott a sötét Nekromanterrel és megbosszulta apja halálát. Ahogy Nagash teste a földre hullott, az Élőholt horda összeomlott.

A győztes harcosok megrohanták a piramist, hogy végleg megsemmisítsék Nagash sötét műveit. Neferata, Lahmizzar lánya- és jelenleg Lahmia királynője- vezette ezt a rohamot, ekkor találtameg Nagash Kilenc Könyvét, amely a papkirály minden nekromanta tanát tartalmazza, és melyek mára rosszhírűekké lettek.

Az elátkozott kötet érte kiáltott, hívta, hogy mentse meg őt a tisztítótűztől. Különös elszántsággal fogta a könyvet, arra gondolva, hogy a benne lévő tudással harcolhatnak a Nagash által szabadon hagyott gonosz ellen, de a könyvet sötét energiákban merítették. Hamarosan magával ragadta az a hátborzongató kísérletsorozat, melyet jóval azelőtt Nagash használt rabszolgáin. Neferata azon kapta magát, hogy lemásolja néhány elméletét- eleinte ártatlan érdeklődés volt, de az idő múltával megszállottja lett Nagash azon kísérletének, hogy megtalálja a halhatatlanság kulcsát.

Esztelen büszkeségében Neferata azt hitte, hogy sikerrel járhat ott, ahol Nagash elbukott. Követte a halott kísérteties rituáléit és egy elixírt készített- folyadékot, amely olyan sötét, akár a síroknál bűzlő éjszaka. Imát mondott őseihez, majd mélyen belekortyolt- egyetlen pillanatig semmi nem történt. Azután félelmetes fájdalom fogta közre, erei sikoltottak belül. A kín eksztázisba lépett át, érzékei vibrálni kezdtek, teste természetellenes erővel remegett. Érezte, hogy szívverése megszűnt, ám továbbra is élt és lélegzett.

Lelke hirtelen másik világba került- az élőholtak világába… A létezés egy egészen új síkja nyílt meg, elméje száguldott, amint a holtak lelkeinek gyönyörű képeit csodálta. Kezdeti örömét sötét félelem váltotta fel, amikor rájött, hogy gyenge, törékeny lelke vonzza, az őt körülvevő szellemeket, akik az élet melegét keresték.

Keresték az élet esszenciáját, amelyet egykor ők is birtokoltak és szaggatták védtelen lelkét. Neferata megpróbálta lerázni őket, de nem volt felkészülve ilyen támadásra és egy lélek áttörte védelmét. Amikor a Királynő felébredt, kamrájában volt, ahol elájult, de érezte belül a kártékony lelket. Az szomjas volt, és fájdalma enyhítésére egy élő meleg vérét kereste.

Az ifjú Királynő évekenát rejtegette titkát, éjszakai zsákmányolását rabszolgákra, cselédekre és egyéb olyan személyekre korlátozta, akiket senki nem hiányolt. Az idő múlásával szomját nem tudta tovább elfojtani- ez az után volt, hogy udvaroncokat hívott kamrájába, hogy vérükből jóllakva szabaduljon a megszállott lelkét bitorló kíntól.

Ahogy Lahmia nemesei idősebbek lettek, érdeklődni kezdtek királynőjük örök fiatalsága iránt. Neferata rájött, hogy egyedül ő volt támadható, ezért sötét ajándékát egyenként adta át a többieknek az elixírrel. Ezen nemesek között volt bátyja, Ushoran és W’soran High főpap. Együtt uralkodtak az emberek fölött, istennek hívén magukat. És mint istenek, a halhatatlan uralkodók arra rendeltettek, hogy mindörökké gyakorolják ezen jogukat. A régi vallás lassan kihalt, hogy helyét élő elődjeik imádata vegye át- az Örökkévaló Királynő és az ő Halhatatlan Udvartartása.

Danag: Fülöp-szigeteki vámpír, állítólag ő honosította meg a tarógyökeret a szigeteken valamikor régen. A monda úgy folytatódik, hogy a Danag hosszú éveken keresztül együtt dolgozott az emberekkel, és az együttműködésnek az vetett véget, hogy egy napon egy asszony megvágta az ujját, a Danag  kiszívta a sebet, de annyira ízlett neki a vér, hogy az utolsó cseppig kiiatta a nő testéből.

Román Varacolaci: ez egy nagy erejű, haláltalan démon szépséges, sápadt bőrű emberi lény formájában is meg szokott jelenni.

Szlovák Nelapsi: ez egy olyan erős és gyors, hogy akár egy egész falu lakosságát képes kiirtani  éjfél után egyetlen óra leforgása alatt.

Stregoni benefici:Itáliában honos vámpír, amelyről úgy tartják, hogy a jó oldalán áll, és halálos ellensége minden gonosz vámpírnak.