Twilight

-A röntgen eredménye jónak tűnik-mondta.-Nem fáj a feje? Edward szerint alaposan beverte.

-Nem, nem fáj-sóhajtottam és gyors, haragos pillantást vetettem Edwardra.

Az orvos hűvös ujjai könnyedén végigtapogatták a koponyámat. Észrevette, amint megrándult az arcom.

-Itt érzékeny?-kérdezte.

-Nem nagyon...-Volt már rosszab is, gondoltam.

Kuncogást hallottam,  és amikor fölnéztem, láttam, hogy Edward leereszkedően mosolyog. a szemem összeszűkült.

New Moon

-Gondolod, hogy valaha is jobban fogom én ezt kezelni?-Tűnődtem.-Hogy majd a szívem nem akar kiugrani a mellkasomból, amint hozzám érsz?

-Igazán remélem, hogy nem-mondta kissé önelégülten

.

-Bármit is tervezel, nem fog működni-mondtam neki.

-Shh. Gondolkozom.

-Uh-nyögtem, átdobva magam az ágyon, majd a fejemre húztam a paplant.

Nem volt semmilyen hang, de egyszer csak itt volt mellettem. Visszarántotta a rejtekhelyem, így már látott. Mellettem feküdt. Felnyúlt a kezével, hogy elsöpörje a hajam az arcomból.

-Ha nem bánod, szeretném, ha kevésbé rejtenéd el az arcod. Olyan sokáig éltem nélküle, ameddig csak tudtam.

Eclipse

-A normális emberek elmenekülnek a szörnyek elől, Bella. És soha nem mondtam, hogy normális ember lennék. Csak ember

  A gyönyörű gépet néztem. Az én motorom egy törött háromkerekűnek tűnt mellette. Hirtelen szomorúsággal töltött el, hogy ez nem is rossz összehasonlítás annak érzékeltetésére, ahogyan valószínűleg én festhettem Edward mellett.

-Nem tudok majd lépést tartani veled. - suttogtam.

Állam alá tette a kezét és úgy fordította az arcomat, hogy egyenesen belenézhessen. Egyik ujjával megpróbálta felfelé görbíteni a szájamat.

-Én fogok lépést tartani veled, Bella.

-Úgy nem lesz egy nagy élmény neked.

-De még mennyire, hogy az lesz, ha egyszer együtt vagyunk.

 -Kérlek. - mondta, rám villantva azt a ravasz mosolyát, ami mindig megtörte az ellenállásom.

Elvettem a piros bukósisakot, kezemben méricskéltem a súlyát. - Ostobán fogok kinézni.

-Nem, nagyon is okosnak fogsz kinézni. Elég okosnak ahhoz, hogy ne sérülj meg  - A fekete tárgyat, bármi volt is az, átdobta karján és arcomat a keze közé vette. - Van most valami a kezemben, ami nélkül nem élhetek. Vigyázhatnál rá.

-Jó, rendben. És mi az a másik dolog? - kérdeztem gyanakvóan.

Felnevetett és valami bélelt kabátot hajtogatott szét. - Ez egy motoros dzseki. Úgy hallottam, a menetszél nem valami kellemes, nem mintha én tudnám.

Odaadta nekem. Nagy sóhajjal hátradobtam a hajamat és fejemre húztam a bukósisakot. Aztán karjaimmal belebújtam a kabát ujjaiba. Becipzárazta, szája sarkában kis mosoly bujkált, aztán hátralépett.

Kövérnek éreztem magamat. -Őszintén, mennyire festek szörnyen?- Még egyet lépett hátra és a száját biggyesztette. -Hát ennyire rossz? - mormogtam.

-Nem, nem, Bella. Igazából... - úgy tűnt, nem találja a megfelelő kifejezést. - Szexi vagy. Hangosan felnevettem. - Na persze.

-Nagyon szexi, komolyan.

-Csak azért mondod, hogy felvegyem. - mondtam. - De rendben van. Igazad van, így okosabb.

Karjaival átölelt és mellkasához szorított. - Butáskodsz. Azt hiszem, ez is bájos benned. Bár el kell ismernem, a bukósisaknak tényleg vannak hátrányai.

Levette rólam a sisakot, hogy megcsókoljon.

-Mesélj majd el mindent. Miután már aludtál.

-Én nem tudom majd úgy. - mondtam és egy hatalmasat ásítottam.

  A homlokát ráncolta, majd sóhajtott. -Bella...- kezdte, de szünetet tarott és az orrát undorában ráncosította.

-Mi van?

-Hát...nem akarlak megsérteni, de olyan szagod van, mint egy kutyának- mondta.

  -Nem hiszem, hogy fel fogja venni.

-Hagyok üzenetet.

A telefon négyszer csengett, majd egy sípszó következett. Üdvözlet nem volt.

-Bajban vagy.- mondtam lassan, miközben minden szót kihangsúlyoztam. -Óriási bajban. A dühös grizzly medvék szelídnek fognak tűnni amellett ami itthon vár rád.

Breaking Dawn

 -Nessie, Nessie, Nessie – dúdoltam halkan.

 -Minden rendben – motyogtam.

-Akkor veled maradhatok? – követelte Nessie.

-Örökké – ígértem.

Tényleg örökre. Nessie egészséges és erős fog maradni. Mint a fél-vámpír Nahuel, aki még 150 évesen is fiatal. És mi mind együtt leszünk. A boldogság kirobbant belőlem – olyan szélsőségesen, olyan erőszakosan, hogy szinte elviselhetetlen.

-Örökké – suttogta Edward a fülembe.

Nem tudtam többet beszélni. Felemeltem a fejem és megcsókoltam olyan szenvedéllyel, ami még az erdőt is felgyújthatta volna. Azt sem vettem volna észre.

  -Élvezi a partyt Mrs. Cullen?- suttogta a fülembe. 

Edward sóhajtott.

Elfordultam, hogy ránézzek, felemelve az egyik szemöldököm.

-Csalódott vagy?-kérdeztem közömbösen csengő hangon.

Nevetett. -Igen-ismerte el.-Inkább azt reméltem, hogy képes leszek hallani a

gondolataid, most hogy már jobban hasonlítasz az enyéimhez-suttogta. -És most itt vagyok,

ugyanolyan frusztráltan, mint mindig, azon tűnődve, hogy vajon mi jár a fejedben.

 -Bella.- Kiáltotta szárazan. Nem hallottam semmi mást; megállt.

Röviden megfontoltam a némaságot.

De, egy sóhajjal, megfordultam és könnyedén mellé szökdeltem, néhány száz méterrel hátrább. Várakozóan néztem. Mosolygott, egyik szemöldökét felhúzta. Olyan gyönyörű volt, hogy csak bámulni tudtam.

-Az országban akartál maradni?- Kérdezte derűsen. -Vagy úgy tervezted, hogy Kanadában folytatod a mai délutánt?

-Visszamehetünk.- Mondta komolyan, de incselkedő fény volt a szemébe. -Bárki is volt ott, ha azok férfiak voltak, valószínűleg még a halált se bánnák, ha te adnád meg nekik azt.- Tekintete megint végigfutott a tönkrement ruhámon. -Valójában azt hinnék, hogy máris meghaltak és a mennyországba kerültek, mikor meglátnak téged

Midnight Sun

Próbáltam elfeledkezni égő torkomról, és valami másra gondolni

-Milyen az édesanyád?- kérdeztem figyelemelterelésként

Bella elmosolyodott. -Nagyon hasonlítunk, csak ő sokkal csinosabb.

Ezt nem tudtam elhinni.

-Én inkább Charlie-ra ütök.. Folytatta. -Anyám sokkal könnyebben barátkozik, mint én, és bátrabb is.

Ezt se tudtam elhinni.

-Viszont felelőtlen, és kissé különc, ami pedig a főzési tudományát illeti, hát az enyhén szólva hullámzó. De ő a legjobb barátom.- Hangja szomorkássá vált, homlokát összeráncolta.

Megint inkább hangzott szülőnek, mint gyereknek.

Megálltam a háza előtt, túl későn végiggondolva, hogy tudhatom-e, hol lakik. Nem, egy ilyen kisvárosban, ahol az apja nyilvános figura, ez nem fog gyanút kelteni…

-Hány éves vagy Bella?-Idősebbnek kell lennie, mint a társai. Talán később kezdte az iskolát, vagy megbukott… ez nem volt túl valószínű.

-Tizenhét.- Válaszolta.

-Többnek látszol.

Felnevetett.

-Min nevetsz?

-Anyukám mindig azt mondja, én harmincöt évesnek születtem, és minden évvel egyre középkorúbb leszek.- Újra nevetett, majd felsóhajtott. -Hát igen… valakinek felnőttnek kellett lennie. 

.

.

.

-Tudod,miért mondtam nemet.-Mormogta.-Tudod,hogy én is ugyanúgy szeretném.

-Szeretnéd?- suttogtam elfúló hangon.

-Természetesen, te butus, gyönyörű ,érzékeny lány. -Nevetett fel feketén. -Ki ne szeretné?- Úgy éreztem mintha egy vonal húzódott volna mögöttem,várva, hogy elkövessek valami hibát…-Túlságosan is kívánatos vagy.

-Ki az ostoba most?- az egész olyan volt,mintha egy könyvben olvastam volna.

-Körbeküldjek egy kérdőívet, hogy higgy nekem?- Elmondjam,kiknek a neve szerepelne a listán?Néhányat te is tudnál mondani,de lenne aki meglepne.

. -Bella,mormogta meleg bársonyos hangon.-Befejeznéd a próbálkozást, hogy megszabadulj a ruháidtól?

-Te szeretnéd csinálni?-kérdeztem zavartan

-Ha még egyszer sérülten hozod vissza – nem érdekel, hogy kinek a hibája volt, nem érdekel, ha csak elesett, vagy hogy egy meteor zuhant az égből a fejére – ha kevésbé tökéletes állapotban hozod vissza, mint ahogy itt hagytam, három lábbal fogsz futni. Megértetted, korcs?

Kérlek?-kérdeztem gyorsan, tudván új erőmről. Lágyan megsimogattam ujjaimmal fénylő arcát.-Kérlek, láthatnám?

Szeme elsötétült.-Te vagy a legveszélyesebb teremtés, akivel valaha is találkoztam. mormogta

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés