Mi történik, ha Nessie is a szigetre jön? Vajon ki jön vele?

Délután, mikor visszamentünk a házba, megint csörgött a telefon. Ezúttal felvettem. Nessie volt az.
-Szia anya!-szólalt meg remegő hangon.
-Szia kicsim! Valami baj van?-Tudtam, hogy van valami baj, mert a hangja remegett és ez csak akkor fordul elő, ha sokat sír.
-Jacob és én-Mondta végül.-Szóval.. Mi szakítottunk.
-Annyira sajnálom! Mit szólnál hozzá, ha eljönnél hozzánk? Van 2 repülő jegy a szobánkban a szekrényben.
-Öhm.. Én nem akarok zavarni!-mondta.
Már válaszoltam volna, de Edward-aki végig mögöttem állt-kivette a kezemből a telefont.
-Na ne viccelj már! A lányunk vagy! Sosem zavarsz! Gyere el! Régen voltunk hármasban!
Mikor Nessie nem válaszolt, ismét megszólalt:
-Kérlek!-Suttogta Edward a telefonba. Ez a mondta nem csak nálam működött.
-Oké!-adta meg magát.
-Na és mikor jössz?-kérdezte Edward.
-Hát.. Holnap.
-Persze! Mi meg megyünk Kaliforniába. Pakolj össze és szállj fel a hatkor induló gépre. Ha Rióba érsz, bérelj egy taxit és vitesd magad a kikötőhöz! Ott fogunk várni! A szekrényünkben találsz pénzt. Nem kell a sajátodat költened!
-Ha ennyire szeretnéd! Apa...
-Igen?
-Szeretlek!
-Én is szeretlek! Nagyon vigyázz magadra!-Figyelmeztette Edward és letette a telefont.
-Ugye nem bánod, hogy meghívtam ide?-Kérdeztem kicsit félénken.
-Már te is kezded? Miért lenne baj? Hiszen ő a mi lányunk! Az a dolgunk, hogy felvidítsuk és vigyázzunk rá! Jut eszembe! Tudod, hogy miért vesztek össze Jacob-al? Mert ha kiderül, hogy nem Nessie dobta, hanem épp fordítva történt, most azonnal hazamegyek, és kitekerem a nyakát! Most kezdem csak megérteni, hogy miért gyűlölt Charlie. Egy utolsó szemét voltam, Bella! Még mindig nem tudok magamnak megbocsátani és soha nem is tudok majd. Annyira sajnálom!-mondta.
Odamentem hozzá és átöleltem.
-Nem számít. Az a lényeg, hogy itt vagy és örökre velem maradsz.-Én már megbocsátottam neked!-biztosítottam és gyengéden megcsókoltam.
-Köszönöm!-suttogta, mikor ajkaink szétváltak egymástól.
A nap hátralevő részében zenét hallgattunk. Edward még arra is rávett, hogy táncoljak vele egy-két szám erejéig. Egész éjjel beszélgettünk. Arról, hogy mi hiányzik legjobban az emberi életemből és arról, hogy mi az ami a legjobban tetszik a mostaniban meg ehhez hasonlókról.
-El kéne indulnunk Nessiért-mondta Edward 7 óra körül.
-Oké.
Átöltöztünk és felszálltunk a hajóra. Tíz perc alatt odaértünk. Nessie már ott vért minket, de nem volt egyedül! Mellette ott állt Tanya.
-Szia kicsim!-ugrottam le a hajóról és figyelembe sem véve Tanyát, a karjaimba kaptam Nessiet.
Edward követte példámat, és udvariasan üdvözölte Tanyát, de mikor az említett meg akarta ölelni, eltolta magától.
-Tanya, örülök, hogy itt vagy! De már megbocsáss, hogy kerültél ide?
-Oh... Én... Szóval Nessie meghívott, remélem nem zavarok!-mondta a világ legutálatosabb nő személye. Edwardot kissé meglepte a válasz, és Tanya érkezése, meg sem tudott mukkanni, ezért válaszoltam helyette:
-Semmi baj! Szívesen látunk itt!-próbáltam egy mosolyt is erőltetni arcomra, de sikertelen volt.
-Talán mehetünk is!-mondta Edward.
Felszálltunk a hajóra, és visszaindultunk a kis szigetre! Nessie még mindig a nyakamba csimpaszkodott, és most megérintette az arcom. Megmutatta, hogy mennyire sajnálja, hogy Tanya is itt van!
-Semmi baj!-suttogtam a fülébe. -Nézd, ott van a sziget!-mutattam előre!
-Ez gyönyörű!
-Na gyere, nézd meg a szobádat!
-Saját szobám is van?-hüledezett.
-Még szép! Mit gondoltál, kinél fogsz aludni? Mondjuk nálunk?-kérdezte Edward viccesen.-Tudod, nem akartalak megbántani, de édesanyádnak és nekem ma este van egy kis dolgunk! -kacsintott rám Edward.
-Gyertek!
-Tanya, ez itt a te szobád!-mutattam a vendégszoba felé. -Érezd magad otthon!-mondtam. Csak ne csábítsd el a férjem!-tettem hozzá magamban.
Villámgyorsan Nessie szobájában voltunk.
-Ez itt a te szobád! Remélem tetszik!
-Ez tök jó! Remélem nem bánjátok, ha egy kicsit alszok! Nagyon álmos vagyok!
-Persze! Gyere át a szobánkba, ha felébredtél.
_Besétáltam a hálóba, Edward már ott várt.
-Nem számítottál Tanyára igaz?-kérdezte, miközben mellé feküdtem.
-Hát nem igazán!-vallottam be.
-Nem állhat kettőnk közé! Ő sosem tudna olyan gyönyörű lenni, mint te! Te különleges vagy!
És utánozhatatlan! Na meg persze makacs.
-Úgy rémlik, hogy valami olyasmiről beszéltél a múltkor, hogy van egy kis dolgunk!-emlékeztettem.
-Hmm... Tökéletes a memóriád. Mondta és elkezdett csókolni. Kezeim lerángatták róla az inget, ám ekkor berontott Tanya.
-Sajnálom, bocsi, én annyira sajnálom! Látom zavarok!-szólt és kiment a szobából.
Edward folytatni akarta, amit elkezdtünk, de nem hagytam.
-Sajnálom, de ezt most nem tudom megtenni! Itt van Tanya! De mit szólnál hozzá, ha este együtt zuhanyoznánk?-ajánlottam fel.
-Megígéred?
-Meg! Szóval benne vagy?
-Igen! És akkor senki nem nyithat ránk, ezt garantálom!
Az volt az érzésem, hogy Tanya még okoz némi vitát kettőnk közt. Be fogom bizonyítani, hogy senki sem veheti el tőlem Edwardot! Talán önző vagyok, de nem érdekel!