Nos, az Örökké és örökké és örökké című fanfiction címe megváltozott, mert ilyen cím már létezik!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Örökké és örökké és örökké... 3. fejezet

-Jó reggelt!-köszöntünk Edward-al egyszerre, mikor beléptünk a nappaliba. -Fontos bejelentésünk van!

-Mi az? Ezentúl elvonultok egy eldugott helyre édes kettesben és soha többé nem jöttök elő?-kérdezte gúnyos mosollyal Emmett.

-Hát nem egészen-mondtam,-de tudod, szívesen kihívlak egy újabb szkandermeccsre, hogy hallgass, mielőtt elmegyünk.

-Elmentek?-hüledezett Esme.-De hát hová, és egyáltalán miért? Nem akartok már velünk lenni, és a családhoz tartozni?

-Dehogyis! Imádunk veletek lenni, de Bella nem szeretne Denali-ba menni, mert túl féltékeny-szólt Edward.-Ezért felajánlottam neki, hogy mi addig majd elmegyünk máshová.

-Oh,igen, én már tudom, hova mentek, és nagyon jól  fogtok szórakozni!-kuncogott Alice!-Ezt már tegnapelőtt láttam, és vettem neked új cuccokat Bella, sőt, még be is pakoltam a bőröndödbe!

-Köszönöm Alice-küldtem egy hálás mosolyt felé.

-Bella, remélem nem haragszol, de én is bepakoltam a saját cuccaimat, és már a jegyeket is lefoglaltam...-kezdett bele félénken Edward, de nem mondhatta végig, mert átöleltem és szenvedélyesen megcsókoltam. A többiek halkan nevetni kezdtek, Emmett már vihogott, ezért inkább elengedtem Edward-ot.

-Köszönöm-súgtam a fülébe.

-Hát, Nessie hamarosan hazajön, úgyhogy akár rögtön mehetünk is-ajánlotta fel Edward.

-Oké.-mondtam, és ebben a pillanatban betoppant Nessie és Jacob.

-Szóval elmentek?-kérdezte Reneesme.

-Egy: nem illik hallgatózni, kettő: igen, elmegyünk, három: nem örökre-szólt Edward.

-Na és hová mentek?-kérdezte Jacob.

-Azt nem mondom el, csak akkor, ha már odaértünk Bellával-Mondta Edward

-Ez nem igazság-kezdtem durcásan, de azért reménykedtem, hogy talán csak azért nem akarja elmondani, mert megint Esme szigetére megyünk, úgyhogy elhallgattam.

-Akkor jöjjön a búcsúzkodás, mert mi megyünk-mondta Edward.

-Vigyázzatok magatokra-kiáltotta mindenki, mikor már kiléptünk az ajtón, és beültünk a kocsiba.

Nem sokat beszéltünk az úton, csak fogtuk egymás  kezét, végül kiértünk a reptérre, és felszálltunk a Rio de Janeiro-ba tartó gépre, majd elfoglaltuk helyünket.

-Hová megyünk?-kérdeztem elég mérgesen.

-Hát jó, elmondom, d ecsak azért mert már nem tudsz leszállni a gépről-mosolygott Edward-Igazából először Esme szigetére gondoltam, de aztán rájöttem, hogy nem az a megfelelő hely, így aztán találtam egy másik szigetet. Emlékszel, mikor azt mondtad, hogy szeretnél egy lakatlan szigeten élni velem?-érdeklődött.

-Igen, emlékszem, de azt nem gondoltam komolyan!-mondtam dühösen.

-Most már késő, mert találtam egy ilyen szigetet, közel Esme szigetéhez, és eszembe jutott amit mondtál, és hát megvettem.

-Edward Cullen-ordítottam és még folytattam volna, ha Edward nem tapasztja tenyerét a számra.

-Kicsim, ezt megbeszélhetnénk mondjuk a mosdóban, és kicsit hallkabban, ha lehet, mert mindenki minket bámul-esedezett. Szótlanul felálltam, és a mosdó felé vettem az irányt. Ő követett..Bementünk és megszólaltam folytott hangon, mert eléggé idegesített, hogy mindenki minket nézett:

-Hogy merészelted ezt?-kérdeztem fenyegetően.-Miért csinálod ezt velem? Elegem  van abból, hogy mindig rám költesz minden pénzt, én  ezt nem akarom!-suttogtam. Ő nem szólt semmit csak némán tűrte a szidást, amit rázúdítottam. -Gyűlöllek Edward Cullen! Gyűlöllek!-nem bírtam tovább. Elkezdtem püfölni melkasát, de nem érezte. Még mindig erősebb voltam nála, de nem akartam még ennél is több fájdalmat okozni. Még sosem kiabáltam vele így. Pontosabban, még sosem kiabáltam vele. Igaz, veszekedtünk már elég sokat, de csak apróságokon, és utána mindig kibékültünk. Abbahagytam mellkasa ütögetését és hozzábújtam. Félénken ölelt át. Ha tudtam volna sírni, biztosan megtettem volna.

-Annyira sajnálom! Nagyon-nagyon sajnálom, nem akartam veled így kiabálni, ezt nem érdemelted meg. Ne haragudj, semmit sem gondoltam komolyan, amit az előbb mondtam, vagyis azt igen, hogy nem akarom, hogy vegyél egy szigetet, mert nem érdemlem meg. Hogyis érdemelném meg, amikor még téged sem érdemellek meg-suttogtam melkasába.

-Ne beszélj butaságokat! Tudom, hogy nem gondoltad komolyan, te sosem gondolkodsz, mikor ezeket a szavakat kimondod! Nem haragszom rád, és igen is megérdemelsz egy saját szigetet, és megérdemelsz engem is! Tudom, hogy önző vagyok, de sosem engednélek el, még akkor sem, ha el akarnál válni tőlem! Az összes férfi, aki ezen a repülőn van, mind azt csodálja, hogy milyen gyönyörű vagy, és milyen kár, hogy már van férjed! És tudom, hogy ha meglátod a szigetet, akkor más lesz a véleményed! Nincs semmi baj! Nagyon szeretlek!

-Én is szeretlek!-mondtam, és szenvedélyesen megcsókoltam. De nagy meglepetésemre leállított.

-Szerelmem, kérlek bírd ki még ezt a kis időt, nemsokára ott vagyunk! Hidd el, nekem is nehéz uralni magamat, de egy repülőn ezt nem illik csinálni. Ki tudja, mikor kapnak rajta! De megígérem neked, hogy ha odaérünk a szigetre akkor egész nap azt fogjuk gyakorolni, hogyan kell ezt normálisan csinálni!-nevetett.

-Megígéred? Meg is esküszöl rá?-kérdeztem bizonytalanul.

-Megesküszüm rá! Na gyere, menjünk vissza, mert már kezdik azt hinni, hogy belefojtottalak a wc-be!-még egyszer gyorsan megcsókolt, aztán elindultunk vissza a helyünkre.

 

 

 Véleményem a Bravo-ban megjelent cikkről

Szeretném megosztani veletek, hogy nagyon Bravo újság függő vagyok! Imádom olvasni, de mostanában eléggé felhúztam magam a dolgokon, bár ez ugye nem az ő hibájuk, de akkor is! Példának okáért az, hogy kulisszatitkokat hoztak a New Moon forgatásáról, és természetesen nem felejtették el közölni a kedves olvasókkal, hogy rossz nyelvek szerint Kristen Taylor Lautner-el jár, többször is látták őket együtt, összebújva! Ez még semmi, hiszen sokat pletykálnak arról, hogy Kris összejött Robbal vagy Taylor-al, de a mostani szám aztán tényleg idegbetegséget keltett fel bennem! Nikki Reed és Robert együtt!  Ez aztán nem semmi! Tudom, hogy van alapja és tlán igaz is, én már utána sem nézek, mert nem bírom, de valahogy annyira kiborultam, hogy barátnőimen töltöttem ki mérgem, és még a fejüket is leordítottam, pedig ők aztán tényleg nem tehetnek semmiről, és elnézésüket kérem, nem szándékos volt, már megtanultam egy életre hogy nekem nem szabad Bravo-t olvasnom, bármennyire is szeretem azt az újságot! Tulajdonképpen nem tudom, hogy ezen miért húztam magam fel, talán azért mert nem szeretném, ha Rob Nikkivel járna, és inkább járjon Kristennel, vagy bárki mással, csak ne Nikki-vel! Hogy miért vagyok ezen a véleményen, azt ne kérdezzétek, mert magam sem tudom, csak egyszerűen nem tetszik!

 

Örökké és örökké és örökké... 1. fejezet

Mi történik akkor, ha Cullenék úgy döntenek, hogy Denaliba költöznek Tanya-hoz. Mit tesz Bella, mikor úgy érzi, Tanya el akarja venni tőle Edwardot? Olvasd el és megtudod!

Már egy hete annak, hogy elhatároztuk, Denaliba megyünk. Ennek mindenki örült kivéve engem, de ezt csak Edward tudta, a többiek előtt nem nagyon fedem fel véleményemet Tanyáról és arról, hogy Denaliba költözünk.

Mostanában sok minden történt. Már tíz éve annak, hogy Edward és én összeházasodtunk és megszületett Nessie. Azóta abból a kislányból felnőtt nő lett. Az egész család nehezen fogadta el, mikor közölte, hogy szerelmes Jacobba és utóbbi szintén nagy érdeklődést tanusít felé. Edward viselte a legnehezebben, mindig is utálta Jacobot, de egy kicsit megenyhült és felajánlotta Jacobnak, hogy jöjjön velünk Denaliba.

Szombat volt, Nessie Jacobnál aludt, mi pedig a Cullen házban voltunk. Edward lent beszélgetett a többiekkel, én pedig felmentem a szobájába. Csak ültem az ágyon a gondolataimba mélyedve. Még azt sem vettem észre, hogy Edward leült mellém az ágyra. Átkarolt és az ölébe húzott.

-Most nincs kedved zenét hallgatni?- Kérdezte.

-Igazából nem akarok zenét hallgatni, de unatkozok!-Vallottam be szemlesütve.

-Szívesen szórakoztatlak-súgta a fülembe, miközben apró csókokat lehelt nyakamra.

-Benne vagyok!-Fordultam felé, és megcsókoltam, de aztán eszembe jutott valami, amit meg akartam tőle kérdezni....

 

Örökké és örökké és örökké 2. fejezet

Várj egy kicsit!-állítottam le, és eltoltam magamtól.-Van valami, amit szeretnék tőled megkérdezni!

-Ki ne mondd, kérlek!-súgta a fülembe. -Tudom, mit szeretnél kérdezni! Azt, hogy mi van köztem és Tanya közt! Eltaláltam?

-Igen-szegtem le fejem.

-Héé! Kicsim, engem nem érdekel Tanya! Hogy hihetsz olyan butaságokat, hogy elhagynálak Tanya miatt?! Csak azért, mert ő többet érez irántam barátságnál én nem érzek úgy, ahogy ő! Vagyis szerelmes vagyok, de nem belé!-mondta gyengéden. -Nem kell emiatt aggódnod! Nem érdekel Tanya, és ha kell az örökkévalóságig ezt fogom neked bizonygatni!

Csendben voltam, és ragaszkodtam hozzá, hogy ezt a zavaros csöndet ne én törjem meg. Végül Edward megszólalt:

-Tudom, hogy nem szeretnél Denali-ba menni! És van egy ötletem! Menjünk el csak mi ketten valahová! A többiek elmennek Denali-ba, mi pedig máshová megyünk!-ajánlotta fel.

-Jó lenne, de mi lesz a többiekkel? És hová mennénk?-kérdeztem, bár lelkesedtem az ötletért.

-Bella! Már vagy 5 éve vagy a család tagja, és szinte minden nap látjuk a többieket, de úgy érzem, nekünk is jogunk van egy kicsit lazítani!  Ők jól meglesznek Denali-ban, elbeszélgetnek Tanyával és a többiekkel és beilleszkednek, meg minden! Tudom, hogy hiányozni fognak, de ha akarod, havonta elmehetnénk meglátogatni őket!

-Na és hové mennénk?-kérdeztem egy kicsit nyugodtabban.

-Az hadd legyen az én gondom! Szóval benne vagy?-érdeklődött.

-Hát... Nem is tudom-feleltem kissé bizonytalanul.

-Kérlek.... Kérlek...-suttogta, és minden erejét bevetette, hogy elkábuljak tőle. Szemei ragyogtak az izgatottságtól.

-Na jó! Rendben, menjünk!-mondtam.

-Köszönöm szerelmem! Nem tudod, hogy ez mennyire sokat jelent nekem!-súgta és megcsókolt!

-Várj! Mikor mondjuk el a többieknek?

-Az ráér. Majd holnap elmondjuk nekik! Kérlek, engedd, hogy szórakoztassalak, úgy látom nagyon unatkozol!-suttogta mosolyogva.

-Oké!-adtam meg magam, és most én csókoltam meg. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, közben letéptem Edward vadiúj ingjét. Nem úgy tűnt, mintha bánta volna, de majd kap tőlem egy újat kárpótlásul.

Szinte egész éjjel szeretkeztünk, egészen addig, míg észre nem vettük, hogy kezd felkelni a nap.

-Ideje elmondani a többieknek, hogy elmegyünk-sóhajtottam, és felkeltem, hogy felöltözzek. Edward követte példámat, majd kézenfogva elindultunk a Cullen-ház felé.

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés