Csendben feküdtünk az ágyon és nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Rémesen kínos volt, hogy Tanya pont akkor nyitott ránk, amikor szenvedélyesen csókolóztunk.
-Min gondolkozol?-kérdezte Edward.
-Semmin-feleltem egyszerűen.
-Kicsim, nem tudsz átvágni! Mindig is rosszul hazudtál és ez semmit sem változott. De megértem, ha nem akarod elmondani-mondta.
-Jogod van tudni, mit gondolok, és előbb-utóbb úgyis kiszednéd belőlem, szóval elmondom!-szinte ordítottam.
-Nyugodj meg Bella! Nem akartalak feldühíteni!
-Te engem csak ne gyugtatgass!-ordítottam.
Minden mérgemet Edwardon vezettem le, pedig ő nem tehet semmiről, mindennek Tanya a hibája.
-Hát jó!-most már ő is felemelte a hangját.-Akkor én most itt hagylak, amíg lenyugodsz. Majd keress meg, ha Isabella Marie Cullen visszaköltözött a testedbe!-mondta és kiment a szobából.
Valaki halkan kopogott. Nessie kinyitotta az ajtót.
-Bejöhetek?-kérdezte.
-Persze-mondtam. Felültem az ágyon. Nessie leült mellém és átölelt.
-Hogyhogy felébredtél?-érdeklődtem, bár sejtettem a választ.
-Tudod, ezt a vitát nem lehetett nem hallani. Akarsz mesélni?
-Nem hinném, hogy tudsz adni tanácsot adni, de azért elmesélem mi történt.
-Csupa fül vagyok-mosolygott rám.
-Mikor láttam, hogy elaludtál, elindultam a szobánkba, aztán apáddal elkezdtünk ,,kicsit'' szenvedélyesebben csókolózni és ekkor benyitott Tanya. Látta, hogy zavar, ezért kiment. Edward folytatni akarta, de nekem nem ment, hiszen Tanya vagy te akármelyik pillantban ránk nyithatott volna. Észerevettem, hogy Edward milyen csalódott, ezért azt mondtam neki, hogy este majd mindent bepótlunk. Ezután már nem szóltunk egymáshoz, aztán apád megkérdezte, hogy min gondolkozom. A többit már tudod!
-Nem tudod, hogy hol van?
-Elmondta, hová megy, de könnyen megtalálod!
-Olyan makacs voltam! Nem kellett volna vele így kiabálnom, hiszen semmit sem tett, csak rajta vezettem le a mérgem. Azt hiszem, most megyek és megkeresem, hogy bocsánatot kérjek tőle!
-Menj csak!
Emberfeletti tempóban rohantam le a lépcsőn, tudtam, hol van. Útközben lerúgtam magamról a cipőmet, és kirohantam a házból. Edward ott volt, ahol gondoltam, hogy van. A homokban feküdt, csuromvizesen. Biztosan úszott egy kicsit. Reggel, mikor felöltöztem, a ruháim alá felevttem egy fürdőruhát is, ezért aztán levettem a felsőmet és a nadrágomat, aztán Edward mellé feküdtem.
-Azt mondtad, keresselek meg, ha Isabella Marie Cullen visszaköltözött a testembe.-mondtam és még folytattam volna, ha nem szakít félbe:
-Nem haragszom rád, csak kíváncsi vagyok, miért kiabáltál velem. Tettem valamit, amivel kiérdemletem ezt a viselkedést?-kérdzete keserűen.
-Semmit sem tettél, én csak rajtad vezettem le a mérgemet. Felhúztam magam, mert dühös voltam, hogy Tanya ránk nyitott.-Kerültem a tekintetét.
-Nem kényszerítelek rá, hogy nézz a szemembe, csak gyere ide, és bújj hozzám!-kérlelt. Megfogta kezemet, és mellkasára húzott.
-Bella, szerelem mi a baj? Nemcsak Tanya miatt vagy ilyen, igaz?
Bólintottam.
-Kicsi Bella! Mi bánt? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz! Nagyon aggódom miattad. Még sosem voltál ilyen.
-Erről a szigetről eszembe jutott a nászutunk-mondtam.-Elgondolkodtam azon, mi lett volna, ha elhagysz, mikor megtudod, hogy terhes vagyok. És akkor egyedül maradok. De ez eltörpül amellett, mi történt volna akkor, ha nem változtastz át, ha hagytad volna, hogy meghalljak.
-Bella, kérlek fejezd ezt be! Sosem gondolkodtam ilyen baromságokon! Nem vagyok akkora szemét. Két ok van, amiért veled maradtam. Az elsőnek van a legnyomósabb oka: pokolian szeretlek, a második ok az, hogy tudom, hogy az én gyerekem és vállalom a felelősséget, hogy teherbe ejtettelek, bár ez így utólag elég nagy baromságnak tűnik, hiszen ennek nincs lényege. Ez nem történt volna meg akkor, ha nem szerettük volna egymást! Ne rágódj a múlton, rendben?
-Rendben. Edward...
-Igen?
-Te egyáltalán vonzónak találsz engem?-kérdeztem bizonytalanul.
-Ezt már kérdezted, amikor ember voltál!
-És msot megtennéd, hogy válaszolsz rá? Mielőtt még kezdek rosszat hinni!
-Persze. Nyon vonzó vagy! Főleg akkor, mikor meg vagy rám sértődve! Akkor vagy a legszexibb! Ezért is szertelek annyira!-mosolygott, és magára rántott.-Szeretlek, szeretlek..
Minden egyes ,,szeretlek'' szó kimondásakor egyre közelebb került arca az enyémhez, végül már ajkai az arcomhoz értek. Lassan ajkai az enyémekre csúsztak, aztán egyre szenvedélyesebben csókolt, amit viszonoztam.
-Várj már...-állíítottam le.
-Most meg mi van? Isabella nem költözött vissza testedbe?
-Nem erről van szó. Nem hagytad, hogy elmondjam, amit szeretnék: szeretlek!-mondtam.
-Hihetetlen egy nő maga, Mrs. Cullen-mosolygott, aztán ajkait újra az enyémekhez érintette.